Így lettem webdesigner

Sokszor keresnek fel azzal kapcsolatban, hogy hol tanultam és hogyan lettem webdesigner. Ezért most arra gondoltam, hogy a születésnapom alkalmából megosztom, hogy alig 1,5 év alatt hogyan lettem élelmiszermérnökből főállású webdesigner.

Az egész egy teljesen átlagos, nyomasztó napon kezdődött, amikoris a szokásos irodai munkámat végeztem, már-már robot módjára, mert már kellő rutinom volt benne. Éreztem, hogy egyre inkább szürke kisegérré változom, aki mindennap bejár dolgozni -mert ez a kötelessége - majd hazamegy. Aznap, mikor hazaindultam megfogalmazódott bennem, hogy ezt képtelen leszek egy életen keresztül csinálni. Egyszerűen valami motoszkált bennem, hogy nem lehet az, hogy az életem jelentős része ezzel teljen. Akkor este grafikus képzéseket kerestem és ekkor találtam rá egy webdesigner tanfolyamra.

Első látásra szerelem volt

Nem igazán tudtam mit fogok még vele kezdeni, de tudtam, hogy a kódolás részével végre kihasználhatnám a logikámat, a kreatív részében pedig alkothatnék új dolgokat, amire személy szerint hatalmas igényem van. Szerencsére a párom és a családom is támogatott abban, hogy próbáljam meg, így befizettem az OWT képzésére.

ÉLETEM LEGESLEGJOBB DÖNTÉSE VOLT!

Már az első leckétől kezdődően éreztem, hogy fejlődök és valami egészen újat tanulok. Minden héten a csütörtök volt a kedvenc napom, mert akkor érkezett a legfrissebb anyag. Mellette valahogy a munkahelyem nyomasztó légköre se számított már annyira, mert tudtam, hogy hazamegyek és csinálhatok valamit, amit pár héten belül szenvedélyesen megszerettem. Nagyjából a tanfolyam felénél egyeztettem az oktatókkal és jelentkeztem egy kiegészítő mentorálásra, ahol lényegében portfóliót gyárthattam és ebben még nem kevés segítséget és iránymutatást is kaptam.

Ekkor elkezdtem aktívan használni a közösségi média felületeket is, ahova rendszeresen posztoltam vagy hasznos tartalmat, vagy azt, amit éppen csinálok. És ez volt az, ami meghozta az első, majd a második, majd a harmadik és végül az összes megrendelésemet! Ugyan nem kevés időt visz el, hogy legyártsam a tartalmakat, vagy blogot vezessek, de határozottan megéri foglalkozni vele!

2 évvel korábban nem hittem, hogy létezik olyan, hogy a munkám a hobbim

Valójában magamat is megleptem és a páromat is és a családomat is. Olyan kitartással, szenvedéllyel és elhivatottsággal tanultam és építettem ki azt, amit elképzeltem, amit sose gondoltam volna magamról.

Munka mellett tanultam néha napi 4-5 órát. Hajnalban keltem, hogy még munka előtt is tanulhassak. Később, amikor már voltak megrendelőim, akkor a munka, a megrendelések, a tanulás, a kapcsolataim és a házimunka osztozkodott az időmön. Valójában ez ma is pont ugyan így van. 😊 Annyi a különbség, hogy azóta az előző állásomban felmondhattam. Jelenleg webdesigner pozícióban dolgozom nagy projekteken, ami azt jeleni, hogy a napom minden percében valami olyannal foglalkozom, amit imádok.

Nehéz-e mindezt összeegyeztetni?

Természetesen nem egyszerű feladat a munkahelyemen, a vállalkozásomban és a magánéletemben is helytállni. Folyamatosan priorizálom a feladataimat és persze a pihenésre is gondolnom kell, hogy mindez ne a kiégéshez vezessen. Nekem is ugyan úgy vannak nehéz napjaim, van, amikor azt érzem elfáradtam és egyszerűen nem tudok egy tányért sem elmosogatni. De bármennyire is fáradt vagyok, mindig úgy kelhetek, hogy a céljaim felé tartok és olyan életem van, amiért megéri minden nap felkelni.

Az utóbbi időben többen megkerestek Instagrammon (és ezúton is köszönöm mindannyiuknak), hogy amit csinálok az mennyire motiváló és mennyire inspiráló számukra. Eleinte nem tudtam hova tenni ezeket az üzeneteket, de aztán megértettem mire gondolnak és én is elkezdtem igazán büszke lenni magamra.

Valójában azért is osztom meg veletek ezt a történetet, mert szeretném, ha ti is úgy gondolnátok, hogy az amit megálmodtok az lehetséges. Lehet, hogy most nem álmaid munkáját végzed, de tudsz azért tenni, hogy ez megváltozzon.

Ha valami jót kereshetünk ebben a pandémiás helyzetben, akkor azok az online képzések, amik, elárasztottak bennünket. Ma már nem biztos, hogy a munka melletti tanulás az esti iskolákkal vagy a szombatod beáldozásával lesz egyenlő és ezt hatalmas lehetőségnek tartom.

Bár nekem van születésnapom, mégis én szeretnék, most lezárásul egy gondolatot ajándékul adni:

Mindenkiben megvan minden ahhoz, hogy több és jobb lehessen. És bár ugyan azokat a célokat mindenki más ütemben tudja elérni, de semmi sem lehetetlen. És ahhoz, hogy a céljainkat elérjük sokszor nem is másokat kell legyőznünk, hanem saját magunkat, a saját berögzült hitünket, hogy valamire nem vagyunk képesek.

Ha érdekel, hogyan dolgozom és hogyan segítek neked, hogy a vállalkozásodnak egy szuper weboldala legyen, akkor olvasd el az "Így készül a weboldalad lépésről lépésre" című bejegyzésemet.